Hát boldog Új évet kedves olvasó. Bár ugye fogalmam sincs ki lehetsz, mert ez egy titok blog vagy mi a szösz, akik ismernek nem tudnak róla. De mindegy is.
Hát jó rég nem írtam, kemény 3 és fél hónapja. Hogy mi történt ezen időszakban? Hát nem valami sok. Bár gondolatok tömegjei cikáztak végig nagyobbacska fejemen oda-vissza, de csak nem raggadtam billentyűzetet. De majd most. Most megcsapott az ihlet szele, mondhatni pofán vágott, így írni kell, mert muszály. :)
Kapkodom a fejem jelenleg. Bár ez nem baj, mert az utóbbi hónapokban max. a nyomoruságos életemen kapkodtam a fejem. De már most most van valami más okom is. Pedig pont a héten, vagy múlt héten gondolkodtam egy olyan post-on, hogy miért csak a lúzerek bírnak beszambázni az én kis tyúkszaros életembe. Erre jön egy nem lúzer, egy közel távol nem lúzer. Én meg lesek mint Jenő a moziban, hogy most akkor mi a szent szar is van. Persze belül repdesek meg minden, igaz jönnek a szokásos balfasz női érzések, hogy hát akkor ha már egyszer úgy esett ahogy, akkor miért ne lehetne folytatni. Úgy normálisan, komolyan? Hát ez az....Hogy miért ne? Bár erről még nem tudok nyilatkozni, mivel kemény alig több mint másfél napja váltak el az útjaink. Az tény, hogy gyűrűt még nem húzott ama ujjamra Szörnyű... :-DDDD
Egy olyan éjszakán kezdődött, amikor mondhatni közel távol nem voltam toppon. Valamikor éjnek évadján írt rám. Mondtam is neki, hogy mentem volna aludni, de lehet maradnom kellene?! Hát maradtam, aztán utána szépen minden este gép előtt ragadtam, órákra. Rég nem volt ilyen. Vagy ha volt is, nem ilyen érzésekkel vártam a napi csevejeket mint most. Banyai megérzésem, ami már rég nem érzett meg előre mondhatni semmit se, most elemében érezte magát. És súgta, hogy azért ez valami más.... És valóban más... Oly fokú érdeklődést mutat, hogy megijedek. Mert annyira jól esik, és mert még nem volt ilyenben részem. Más, mert a találkozás első másodperceiben, majdnem a szájában találtam magam. Hm... Felszabadult nőszemély lehettem, ami már rég nem voltam. És ez eltartott másnapig, sőt harmadnapig is. Olyan nem is tudom...., persze belül már görcsben van ama gyomrom, hogy úramatyám mi lesz ebből. Második felvonás lesz, az már biztos. A pontos időpont még kétséges, de a remény hal meg utóljára alapon nem is érdekel, hogy mikor. Na jó, ez így konkrétan nem igaz. Az biztos, hogy kell!! MÉG....MÉG...MÉG. Bármi is lesz belőle, olyat kaptam amire már nagyon régóta vágytam. Visszakaptam a régi énemet, olyannyira, hogy tegnap annyit fényképeztem, mint tavaly majd egész évben összesen. Ma meg úgy járkáltam, hogy igenis itt van a középkajla tessék csak megnézni.... :-))) Eme jó érzés úgy kellett már mint egy falat kenyér. Hogy újra a dög, a merészkedős, a csinytalan középkajla lehessek. És ime itt van. Bódog napján csak kibújt a szög a zsákból. Kedves "Sz" nem tudom elégszer megköszönni, bár nem is akarom. Hisz tudod, tudom, tudjuk. És ez benne a legjobb. :-))) Hogy elveszíteném-e velem a fejem? Még szép, hogy IGEN! Jajaj, hát erről beszélek. Hogy a balfasz nő, már futna is előre, mit futna, már fut is. A pasi meg ki tudja hol kullog mögötte. Kullogjon már mellettem na...., megérdemlem. És kész... :) Miért most nincs igazam? Dehogynem. :P Kedves "Sz" csak mellesleg jegyzem meg, hogy VÉGED LESZ ha újra a kezem közé kaplak. Nem mondhatsz semmit, én szóltam.... :)))
Olyan jó volt ma. Újra nőciskedtem egy kicsit. És olyat csináltam amit már jó régen nem. Vásárolgattam, csak magamnak, mert ahhoz volt kedvem. És nem agyaltam, hogy úramjézus mennyi pénzt elköltöttem. Nem érdekel, max. jön egy kis fogyókúra (más kúra jobban jönne - láttod-láttod itt kezdődnek a gondok...), ami amúgy is rám férne már.... És gazdagabb is lettem sok új kelmével, amit amúgy is venni akartam már. De most fegyverkezési időszak van, és kellenek az új kellékek. Hú csak már használhatnám őket.... Űtni fognak, ez nem vitás. :-DDDD
