Tudom, tudom eltűntem mint szürke szamár a ködben. Pedig annyi minden megy-ment a nagy fejemben, és naponta mondogattam, hogy most már írnom kell(ene) nincs mese. Mégsem írtam. De majd most. Bár lehet darabos leszek egy csöppet.... :))
Hogy mi is történt e bő egy hónap alatt? Megokosodtam. Telóügyileg tuti, mert április 01én bolondok ama szent napján a Sony bedobta a törölközött, kitörölve másfél év SMS termését.... :( Így mivel amúgy is cserés lett volna a drága beújítottam egy okoska féltéglára. Amit azóta is dédelgetve imádok, naná, hogy Samsung a kicsike.
"Sz"-vel tele a hócipelőm, bár ez így konkrétan nem is igaz, mert már eljutottam arra a szintre hogy nem is érdekel őfelsége. Már nem igen tudna olyat tenni-írni-mondani ami miatt a szék mellé ülnék. Hát ez ennyi volt kérem szépen, ha hülyének akarnak nézni azt nehezen viselem, és ő ki tudja miért is, többször is megcsinálta eme dolgot velem. Úgyhogy ennyi. Ja, és a nagy kegyes óra ajándékát is vissza fogom neki szolgáltatni, adja oda annak, akinek ő elég jó. Mert nekem nem elég jó. Ezt ő is megmondta, és ebben az egyben (egyekukac) még igaza is volt.
Lett egy új lakótárs. "I" ideköltöztette az egyik kollégáját. Egy majdnem 2 méteres benga nyitott szekrényt. Akivel elsőkörben még bajom sem lett volna, bár vannak stikjei amiket nehezen viselek, de tegnap már meg is kapta (2 hét után !!) az első fejmosást, és a hétvégén még lesz neki benne része (eszi-nem eszi, nem kap mást.
"I"-vel is keményen összerúgtam a port ezen az amúgy csudaszép tavaszias héten. Betelt a pohár, ennyi. Nem több. Bár az én poharam szerintem sokkal nagyobb mint egy átlag emberé, egy idő után az is be tud telleni, na hát ez történt most. Jött a szokásos duma, hogyha nem tetszik a stájsz, akkor költözzek el. Na persze...., bár tegyük hozzá, hogy megint (mint anno 2009 végén) a legrosszabb időpontban időpontban rukkoltam elő a "beszélnünk kellene" ötlettel. Enyhén alkoholos mámorban mindig is játszotta nekem a Janit, ami ugye eddig sem, és ezután sem jött be. De ma már normális hangnemet ütöttünk meg, a héten először, hisz már péntek van......
Írtam a Bátyókámnak emailt, aki válaszolt is. Érdekes volt amit írt, majd írnom is kell neki. Úgyanis én a fejéhez vágtam, hogy enyhén érdekes (mert tényleg az), hogy 9 év ismeretség alatt mióta ugyanazon város levegőjét szívjuk enyhén megszakadt a kommunikáció köztünk. Ami ugye azért nem nekem róható fel, hisz én nem hívhatom őt fel bármikor, hisz ő nős, 3 gyerkőc apukája. A felvetésemre kaptam egy jó hosszú idézőjelben vett panaszáradatott. Hát majd megkapja ismét tőlem a bölcs jótanácsokat, mert ha így nézzük, nekem több okom lenne sírni-ríni mint neki, és mégsem teszem. Mert nem vagyok hajlandó az élet borús oldalát kukkerászni éjjel nappal, amikor ott van a szebbik-naposabb oldal is, igaz az a kevesebb-kisebb. De hogy hogyan érzed magad a bőrödben, az csakis, mondom-írom CSAKIS rajtad áll, vagy bukik. Nem a körülményeken!!!
Most ennyi, de jövök még....spíritusz az van...... :))))
